Sziasztok!
Szeretném a véleményeteket kérni. Persze nekem kell eldönteni a dolgot, de talán pár érv pro és kontra segit nekem. Régebben hallani sem akartam a gyerekrol, mert ugy gondoltam nem lenne hozzá türelmem, meg soha nem volt dolgom kis gyerekkel igy nem tudok majd bánni vele. Ezen kételyeim java még meg van, de mostanában egyre jobban foglakoztat hogy mi lenne ha lenne gyerekem. Rólam tudni kell hogy már 6 éve élek boldog házasságban, és 28 éves vagyok, van egy saját lakásunk is, és bár nem élünk túl jól de rosszul sem. Szakmailag az a helyzet hogy elég sok fele dolgoztam elég sok féle számitógépes munkát, ahol sok tapsztalatot szereztem és ami talán a szülés után is segitene elhelyezkedni, és mint számitógépes udnák otthol is dolgozni. Apropó szerintetek mennyire megvalósithato a baba mellett otthol dolgozás? A párom szeretne gyereket, és maximálisan mellettem állna és segiten mindenben ebben biztos vagyok. Kérnék tanácsot a már anyuka barátnoktol de ez nem megoldás mert ok mind olyanok hogy elfolynak a gyonyoruségtol ha meglátnak egy gyereket, egy pici babát, de én nem vagyok ilyen. Ha van itt olyan valaki aki már anyuka és elotte o is igy volt a pickkel mint en kerem irjon nekem. Szóval leginkább az érdekelne, hogy ilyen eszeveszet rajongás és babautáni vágy hiányán is tudnák-e jó anya lenni. sokszor elképzelem hogy hogy amikor már nagyobbacska hogy játszanánk együtt, vagy mikre tanitanám meg. Az is a gondom hogy kislányra tudok csak gondolni, mert ugy érzem egy lánynak tudnák igazán átadni magamból valamit, és tudnám majd megtanitani arra ami én tudok. Félek hogy hogyha fiam lenne annyira csalódott lennék hogy már nem is tudnám ugy szeretni. Könyörgöm most ne kiáltsatok ki elvakult feministának, itt most nem errol van szó. A hozzaszólásokat inkább az adatokban szereplo cimemre (g_csilla@freemail.hu)várom, mert jo ha havonta index kozelbe jutok. Szivesen beszelgetnek barkivel akinek véleménye van a dologról. A postámat általában naponta megtudom nézni igy nekem az is jó ha valaki össze gyüjti az aznapi hozzászólást és átküldi nekem. Bocsi hogy hosszu voltam, de próbáltam minnél világosabban leirni hogy mi is az én gondom, és remélem valaki segit nekem. Sajnos a topicot sem volt még idom atolvasi igy ha már volt errol szó bocsi mindenkitol. Köszi minden segitseget.
Najóvanna :))) csak nem értem, hogy miért varrod ezt az egészet az én nyakamba. Felsoroltaktól én is ideget kapok, és még sok mindentől, egyhangú következetességgel tiprom is gyakorló szülők idegeit a nevelés topicokban én a gyermektelen :)
A ruhákat meg értékeld, hogy őszinte vagyok és bevallottam (ez olyan, mint amikor magasröptű bölcsész barátnőm suttogva, négyszemközt elmondta nekem, hogy néha megnézi a Dallast, és húdebűn, néha még tetszik is neki).
Kedves Thor, nem bántott senki és nem harapok. Csak egyszerűen kiütést kapok az olyan dumáktól, hogy "ilyen meg olyan cuki kis fodros-csipkés izét láttam, de jó lenne egy kislány" vagy "olyan cuki kisvonatot láttam, kellene egy fiú" stb. Utána, ha már megvan akkor, minimum 40.000 Ft-os babakocsi stb. Később, ha már kb. 6 éves lesz a gyerek és hozzászokott a drága dolgokhoz, netán követelőzni kezd, az ilyen típusú szülő egy laza mozdulattal szájonvágja.
Aztán még attól kapok kiütést, ha a család ül a méregdrága autóban és a kb 2 éves gyerek meg ugrál a hátsó ülésen, mert a gyerekülés az ugye drága.
És végül attól, ha a szülő a saját be nem teljesült álmait akarja a gyerekkel megvalósítani. Pl. ő szeretett volna úszni, de nem volt rá lehetősége, akkor szegény gyerek uccú a Komjádiba, még akkor is, ha már idegrohamot kap a fürdőkádban is.
Kukucsi! :-)
A próféta szóljon belőled!
Ugyanis az egyetlen családi "viszályt" oszlatnád el. Életem párája ugyanis -eredendően- két bambínót szeretne. Én viszont rettenthetetlen magabiztossággal na és persze elszántsággal kijelentettem: "Csak egyszer szülök! Ha két gyereket akarsz, hát csak ügyeskedj, hogy duplát lőjj! Ha ikrek lesznek, megígérem, egyiket sem fojtom vízbe!" ;-))))))
Én annak idején azt hittem, hogy szeretnék, mégpedig kettőt, ahogy azt általában az emberek tervezik. Azután kiderült, hogy még nem készültem fel igazán a feladatra, és rengeteg negatív élményem van a kezdetekről, de ez itt most offtopic, és különben is vége van.
Most már nagyon örülök neki, akármilyen akaratos, csörfös és idegborzoló. De másodikat egyelőre, igenis egy nagy adag önzéstől is vezérelve, nem szeretnék. De szerintem neki is jobb ez így, mintha lenne egy testvére, meg egy idegbeteg anyja.
Egynémely hozzászólásból azt a következtetést vonom le, hogy úgy látjátok aki nem akar gyereket az önző. Lehet hogy sokakat ez tántorít el és tudat alatt sem hajlandó beismerni, de az _általános vélekedést_ helytelennek tartom. Másrészt (nem olvastam el az összes bejegyzést, de a legtöbbjét igen) azok közül akiknek van gyerekük, senki nem írta, hogy megbánta volna vagy lebeszélne másokat. Ők csak érzelmi úton közelítik meg a kérdést ami teljesen érthető. Akiknek nincs gyerekük még, akár szeretnének akár nem, az érzelmi (ösztönös - Dr Spock) és racionális érvek közt ingadoznak, nyilvánvaló hogy a döntést melyik befolyásolja jobban. dudusch előző oldali hozzászólása is ezt próbálja magyarázni, de ő inkább a kivülről érkező információk általi befolyásoltságban keresi a magyarázatot. Természetesen befolyással van az emberre ez is, mégis inkább az érzelmek/érvek egyvelege a döntő.
Nagyon bízom benne, hogy ha már eddig meg tudtam őrizni a józan eszem, eztán nem változik, bár tagadhatatlan, volt már olyan kapcsolatom ami annyira erős kötődés jelentett, hogy az egész jól felépített érvrendszer megingott. Örülök, hogy nem lett valami visszavonhatatlan következménye.
Kedves Thor, mielőtt ilyen baromságokat írsz, olvass bele a lombikbébis topicba, jó? Aztán, ha néhány év kínlódás után nem jön majd össze a gyerek, emlékezz vissza, jó?
Igen, mert minél több van hozzám hasonlókból, annál jobb. :-)))
És azért sokat, hogy mindig legyen egy kis pancsolós a fürdőkádban, akinek a meztelen kis seggibe olyan jólesik beleharapni. És legyen egy nagyobb, aki mászik, egy még nagyobb, aki gügyög, egy még nagyobb, aki aranyosakat mond, egy még nagyobb, aki okosakat mond, egy, aki visszabeszél és egy, aki egyáltalán nem beszél már a szüleivel, fülbevalót és idétlen hajat hord, és ha nem akarod nézni, elmenekülhetsz a pancsolóshoz és arra gondolhatsz, hogy ez is ilyen lesz majd, de addigra annak megjön az esze.
Sok gyerek rulez!
Igen, pedig már van kettő!
Ha rajtam múlna egy focicsapatig meg sem állnék, de nem csak rajtam múlik és megértem a párom aggájait. Mellesleg az anyagikak sem elhanyagolhatóak sajnos!
Szerintem a világ egyik legcsodálatosabb érzése amikor hazamegyek és a két kölök versenyezik, hogy melyik ugorjon előbb a nyakamba! Mindenképp ajánlom mindenkinek és ne feledjétek rossz ám egyedül megöregedni ( a kutyák úgy is előbb döglenek...)
ui: SZVSZ kicsit morbid összevetni egy gyereket egy kutyával! Persze ez is tükrözi némely emberek intelligencia szintjét...
Kék-zöld a karom a két hozzászólással büszkélkedhető seci TAsztaltárs bájos kislánya hatására. Czaby, te hogy vagy (másképp fogalmazva mikor láttad utoljára azt a gyereket)?
Ja, egyébként szuper dolog egy gyerek, de így magányosan örökbe azért nem fogadnék. Mi lenne vele, ha -kedves barátaim legnagyobb örömére- valamilyen úton módon elpatkolnék, vagy esetleg csak kórházba kerülnék? Ha gyerekem még nincs is, háziállat-nevelésből van annyi tapasztalatom, hogy tudom, mit jelent felellősséget vállalni valakiért.
Úgy látom, vagyunk itt egy páran akik szeretnénk gyereket, de nincs hozzá anyajelölt. Egy ideje azon gondolkodom, mi lenne, ha örökbefogadnék egyet (vagy kettőt).
most nem, mert mar van 2 nagyon szep es okos.
egy korabbi hozzaszolohoz kapcsolodva: kutya sokkal ostobabb es budosebb!!!
sose laknek kutyaval egyutt! es szörösebb is!
talan jo lenne meg egy, de csak 6-7 ev mulva.marmint egy kisbaba. erdekes, eddig nem is jutott eszembe, elegem lett a babazasbol 5 ev gyes alatt. Mostanaban sokszor belebizsereg a hasam meg a mellem, ha kisbababa latok, olyan magamhozolelhetnekem lesz tole.
SmartAss!
Ez a hozzáállás nagyon tetszik.Megfogalmaztad a gondolataimat.
A mi babánk júniusban érkezik, és nagyon várjuk.
Ellenben tegnap voltunk a keresztlányunknál. Ő és a nővére egyszerűen fegyelmezhetetlenek. A szülőkből pedig hiányzik az a fajta boldogság, ami belőled sugárzik.
Nagyon érdekes véleményeket írtok. Ha szabad egy kissé korosabb pasinak is hozzászólnia:
A feleségemmel egy 9 nm-es nyári konyhában kezdtünk - télen, félméteres hóban. A függönyből (belül!) csavarni lehetett a vizet. Szükséglakásból szükséglakásba vonultunk, 9* költöztünk 3 év alatt. Tudtuk, hogy ilyen körülmények között felelőtlenség gyereket csinálni, de hogy lesz, az a kérdés fel sem merült. 6 évi baromként való, napi 12 órás munka, iszonyatos spórolás után (még évekkel később is lelkiismeretfurdalásunk volt, ha sonkát vettünk)lett lakásunk, jöhettek. Szerintem a feleségem iránti szeretetem egyenes következménye volt, hogy Tőle gyereket akartam, nem magamnak, hanem mert ezt a sors (és az Ő) legnagyobb ajándékának tartottam. Ennek 20 éve. A barátaink hülyének tartanak bennünket, mert a 20 év alatt csak oda voltunk hajlandók menni, ahova a lurkók is jöhettek. Egyszerűen nem tudták felfogni, hogy a gyerekek nélkül semmit nem ér semmi, de velük a legegyszerűbb dolog is maga a paradicsom, és nem mi, hanem ők mondanak le dolgokról. A kölykök tudják, hogy hogyan gondolkodunk róluk, és soha semmi problémánk nem volt velük (persze nem csak ezért). Nem tudják, mia pia, cigi, drog, össze-vissza dugás, linkeskedés, pedig isten bizony nem "neveltük" őket. Egyébként is sokra vittük, van mindenünk, bejártuk (együtt) a világot, éltünk külföldön, "valakik"-nek számítunk, de az egész szart se ér (bocsánat a helyes kifejezésért), ami egyedül számít, az ők. Ha rájuk nézek, tudom, érdemes volt élni. Aki nem így érez, tényleg jobb, ha nem csinál gyereket, mert csak tönkreteszi. Frusztált, boldogtalan, kudarcra ítélt lelki sivárokból pedig így is van elég.........
Időnként szeretnék. Pl, amikor, mint ma is olyan kis isteni gyerekcuccokat látok a ruhavásárban. Virágos-macskás kis naci, pöttöm blúz, kertésznadrág. Hogy legyen ürügyem, akinek megvegyem. Mert rám már nem jönnek fel.
Ikrek, hát igen, ez jó 5let. Ha valaki tudja, hogy kell ikreket összehozni, ossza meg velem, mert az OTP kölcsön fejében mindjárt 2 gyereket is szeretne tőlem. Lehetőleg fiú-lány ikreket szeretnék, de ha minden kötél szakad, jó lesz a lány-lány is. Két fiút viszont nem élnék túl.
